És persze ott volt A vár :) Hogy hányszor mentünk fel, nem is tudom, de az biztos, hogy minden alkalommal nagymamámra hozhattuk a szívbajt, mert soha nem az úton mentünk, hanem fel a dombon, sziklákon, futkároztunk a várfalakon, a korhadozó falépcsőkön (mert akkor még nem volt 1miliárd forint a vár felújítására és bizony az idő vasfoga eléggé kikezdte), minden lyukba bebújtunk és minden alkalommal felfedeztünk valami "titkos" átjárót, barlangot, tornyot :) Akkor még nem voltak lovagi játékok, lovagi torna, múzeum, nem volt középkori vacsora, kürtős kalács, "csak" maga a vár, de mi nem tudtuk megunni. Lefelé sem mentünk soha az úton, hanem toronyiránt, a domboldalon, nekifutottunk és bizony sokszor bokaficam lett a vége, de nem szegte kedvünket, mennyivel élvezetesebb volt így :)
Aztán emlékszem, mikor Gáborral másztunk fel először a várba... Aznap, mikor "bemutattam" őt nagyszüleimnek :) Nagymamám véleményére nagyon sokat adtam, így kicsit izgultam is, milyennek találja majd Gábort. Még most is előttem van, ahogy ebéd után cinkosan rám mosolyog és a fülembe súgja: "Rendes gyerek" :) Ebédre isteni finom szalagos fánkot sütött, házi baracklekvárral, és mivel Gábor olyan "rendes gyerek" volt (:D:D:D:D), nem tudott nemet mondani és 6 frissen sült, még meleg fánkot evett meg :) És ezután indultunk fel a várba.... Nyár volt, délidő, rekkenő hőség, Gábor pocakjában pedig tovább dagadta a 6 fánk, hát mondanom sem kell, hogy majdnem meghalt, mire felértünk :)))
Pár évvel később más miatt maradt emlékezetes a vári kirándulás. A Hotel Kapitányban töltöttünk el egy hétvégét, akkor már nem a nagymamámékhoz mentünk, a házukból elszállt az élet, csak a temetőben tudtuk meglátogatni őket :(( Nekem nagyon furcsa volt Sümegen hotelben lakni, hisz addig Sümeget nagymamámék jelentették.. De a vár maradt, örök emlék... Akkor már megnéztünk egy lovagi bemutatót és részt vettünk egy olyan igazi, kézzel evős középkori vacsorán és persze felmentünk a várba. A vár kis kápolnájában csináltam ezt a fotót, melynek az "Áhitat" címet adtam akkor és amire ha ránézek, mindig valamiféle nyugalom száll meg:
(sokan nem akarták elhinni, hogy nem szerkesztéssel, PS-pal készült a kép, a "trükk" csak annyi volt benne, hogy épp akkor söpört össze egy néni, felkavarva ezzel a port, amit aztán a besütő nap megvilágított :) Ismét eltelt pár év és most Marcellel másztuk meg a várat :) Anyukámékkal mentünk, Gábor sajnos már Svájcban volt, de így is nagyon jól sikerült a kirándulás. Marcel lelkesen ment felfelé az úton, át a hatalmas kapun, minden lőrésen kikandikált, minden lépcsőre, toronyba, várfalra felmászott, futkározott, nagyon élvezte :) Akárcsak a kürtős kalácsot, amit egy szőlőlugas alatt ettünk meg, közben csodálva a felújított várat. A vár aljában aztán meglátott két lovat és tőle szokatlan lelkesedéssel rohant is oda hozzájuk, hogy akkor ő most fel szeretne ülni :)) ő, aki az állatokért nem túlságosan lelkesedik, akárcsak az új dolgokért :) Gondoltam, miért ne, próbáljuk meg :) Hát azt a vigyort, ami az arcán volt, nehéz elfelejteni :))) Úgy ült a nyeregben, mint aki oda született és végig mosolyogva lovagolt :) Imádtam :)))
(még több fotót ebben az albumban találtok a sümegi kirándulásról)
Nagyon szép délután volt, még akkor is, ha a napot a temetőben fejeztük be :( De örültem, hogy eljutottunk oda Marcellel és biztos, hogy nem ez volt az utolsó alkalom :)
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen