Édes-pikáns-középkori (2011.08.28.)

Svájcot elég nehéz lenne elképzelni csoki és sajt nélkül, így természetes volt, hogy barátainkkal ellátogatunk egy csoki és egy sajtgyárba is :)

Csokigyárnak megint a Cailler-t választottuk, mert bár Marcelnek annó nem tetszett (itt írtam róla :), de ez a legnagyobb és nagyon igényes és profin megcsinált a bemutató.
Mi most nem mentünk be, Marcel emlékezett rá és kijelentette, hogy ő csak csokit kér, de nem akar végigmenni a termeken, így aztán amig barátaink bent voltak, addig játszótereztünk (hatalmas tükrök is voltak, annyira tetszett Marcelnek, csomó vicces fotót is csináltam), meg persze vonatot néztünk, épp akkor indult egy mozdony kocsikkal a gyárból, vonatmániás kisfiunknak ennél több nem is kellett :))) És habár kimaradtunk a látogatás végén lévő csokikóstolásból, de mégsem jöttünk el üres kézzel, muszáj volt pár tábla nagggggyon finom csokit venni a shopban :)

Pár fotó :)

Az édes kísértés után mindenki valami sósra vágyott, így jöhetett a sajtgyár :) Az interneten kinéztük, hogy a Gruyère sajtgyárban naponta 3szor meg lehet nézni, hogyan készítik a sajtokat, a látogatást pont úgy időzítettük, hogy lássunk mi is belőle valamit.

A jegy mellé mindenki kapott előrecsomagolt fóliában három kis szelet, különböző érettségű gruyère sajtot és egy fejhallgatós készüléket, amin az információk voltak rajta.
Az első, rövidke részen pár fotót láttunk és meghallgathattuk, milyen legelőket szeretnek a tehenek, mennyi füvet legelnek és mennyi vizet isznak egy nap, aztán pár bódító alpesivirág-illatmintát vehettünk.

Utána jöhetett volna az izgalmasabb rész, a sajtkészítés... hát az elég nagy csalódás volt... egy hatalmas csarnok felett voltunk, körbe nagy üvegfalak, ahol le lehetett nézni a sajtkészítő terembe. Ott négy nagy rézüst, amiből csak az egyikben készült a sajt, aztán egyszer csak az üst kiürült, később láttuk, hogy az alján van egy nyílás és föld alatti csöveken keresztül jut el kisebb műanyag tartályokba, hogy a kedves látogató még csak véletlenül se lássa, mi is történik... az egész olyan steril és érdektelen volt, sokkal interaktívabbnak képzeltem el, ez így persze a gyerekeket sem kötötte le túlságosan. Azt hiszem, jobban jártunk volna, ha egy hagyományos alpesi sajtkészítőhöz megyünk (úton-útfélen hirdetik, hogy meg lehet nézni egy igazi "alpkäserei"-t), mert ez így csalódás volt...

Ráadásul mire végeztünk, már mindenkinek korgott a gyomra, így gyorsan (és rosszul) döntöttünk, hogy a sajtgyár éttermében eszünk valamit... Tudom, hogy ez már francia Svájc, tudom, hogy a franciák a saját nyelvükön kívül nem szólalnak meg más nyelven (tisztelet a kivételnek, mint pl. Marcel keresztpapája :), de ez mégis csak egy túrisztikai látványosság, ahol nap mint nap rengeteg (külföldi) túrista is megfordul... És ez lett volna a kisebbik gond, hogy a pincérnő csak franciául hajlandó beszélni, de amilyen unott és sértődött képpel szolgált ki minket, az túllőtt mindenen...

Nem szokott sokszor előfordulni Svájcban, de innen elég negatív szájízzel jöttünk el... Úgyhogy ha valaki erre jár és szeretné látni, hogyan is készül a sajt, akkor ne ide, hanem mindenképp egy alpkäserei-ba menjen!!! (viszont gruyère sajtot mindenképp érdemes megkóstolni, az egyik legfinomabb svájci sajt :)

Fotók :)

Hogy azért valami jóval fejezzük be a napot, felmentünk Gruyère középkori városkájába, ami egy nagy dombon fekszik. Bár a gyerekek már nehezen bírták, akkor már két gyárlátogatás volt mögöttünk, de egy kis fagyival meg lehetett győzni őket is és nem bántuk meg, hogy elmentünk. Csodaszép gyöngyszem városka, megőrízte a régi arculatát, régi házak, cégérek, szökőkutak, kockakő és legmagasabb pontján egy vár, ahova már nem jutottunk be, mert záróra volt, de biztos, hogy még elmegyünk oda. Nagyon hangulatos hely, rengeteg kiülös étterem, ahol persze gruyère sajtból készült fondue-t és raclette-t szolgálnak fel :)

Fotók:)

És még több kép ebben az albumban :)

Végül nem az autópályán, hanem egy kis hegyi hágón, a Jaunpass-on keresztül jöttünk haza, hogy barátaink még többet lássanak ebből a kicsi, de nagyon szép országból :)

(még mindig van folytatás, tudom, kicsit egyhangú most a blog, aki unja már, az ne olvassa még pár napig, de most volt nyár, most jártunk mindenfelé, most kell megírnom, és milyen jó lesz majd visszaolvasni télen, hol is voltunk :)