"Az emberek bebarangolják a világot, megcsodálják a hegyek égre meredő csúcsait, a tenger egekig ívelő hullámait, a folyók félelmetes kanyargásait, az óceán végtelenjét, és a csillagok semmibe tűnését. Csodálnak, miközben elfelejtenek emlékezni. Boldogtalan, aki emlékeire ügyet sem vet, és boldog ezek szerint csak az lehet, aki emlékezni képes."
/Hioszi Tatiosz/

Mittwoch, 13. Februar 2013

Flúgos futam (2012.02.17.)

avagy egy kirándulás Wengenbe, két lökött nővel és három gyerekkel :)))))

Múlt vasárnap érkeztek hozzánk unokahúgomék, pontosabban amig a férje Stuttgartban volt fejtágításon, addig Zsuzsi a két gyerkőccel (a 3 éves Lilivel és a 9 hónapos Ádámmal) nálunk vendégeskedett :) Nagyon jól éreztük magunkat, én különösen örülök minden látogatónak, aki otthonról érkezik, Zsuzsi pedig boldog volt, hogy 3 év után végre ki tud szakadni egy kicsit a hétköznapi mókuskerékből :) Na nem mintha itt nem a gyerekek diktálták volna a programot, de azért mégis kicsit nyaralás telelés-feelingje volt a dolognak :)


Kedden elhatároztuk, hogy kirándulunk egyet, nem volt már annyira hideg és ha már egyszer itt voltak, Zsuzsi mindenképp szerette volna látni a hegyeket is :) Így megbeszéltük, hogy ebéd után nem fektetjük le a gyerekeket, Ádám úgy is aludt délelőtt, a két nagy meg fel lesz pörögve annyira a kirándulástól, hogy úgy sem fognak aludni :) Wengen volt az úticél, hogy ha egyszer lúd, akkor legyen kövér és legyen benne egy kis vonatozás is :)

Aztán mikor már lassan egy órája pakoltunk, készülődtünk, öltöztettünk, közben ötvenszer leizzadtunk, akkor kérdőjeleztük meg először Zsuzsival (a nap folyamán nem utoljára :))), hogy normálisak vagyunk-e, hogy elindulunk erre a túrára... Azért sikerült mindent és mindenkit bepakolni az autóba és végre elindultunk :)

Fél óra az út Lauterbrunnenig, ahonnan indul fel a kisvonat Wengenbe. A parkolóházhoz érve ez a kép fogadott bennünket :))))


Hát azt hiszem, a gyerekek valamit félreértettek vagy rosszul működött a kommunikáció, ők ugyanis azt hitték, hogy az a kirándulás, hogy autózunk egyet és addig lehet egy nagyot aludni :))))

Két választásunk volt, vagy hazajövünk, lesz 3 kipihent gyerekünk, akik délután szétszedik a házat és még a hegyekből sem láttunk semmit, vagy bevállalunk egy párperces (hahahahaha) ordítást és utána kirándulunk egyet :)))) Gondolhatjátok, hogy nem jöttünk haza :D:D:D:D:D (szerencsére Zsuzsi is olyan bevállalós, mint én, úgyhogy igazából nem is sokat gondolkoztunk a dolgon :)

Na a következő negyedórát még füldugóval is nehéz lett volna elviselni :))) De ez van, ha gonoszanyuk felébresztenek három édesdeden alvó gyereket és próbálják elmagyarázni és meggyőzni őket arról, hogy milyen szuper dolog is lesz felvenni a jéghideg overált és kimenni a minuszokba, ahelyett, hogy a pihe-puha meleg autósülésben aludhatnának :))) Igen, itt jött megint az egymásranézés és kérdőjelezés, hogy tényleg normálisak vagyunk-e :)))) De valahogy átestünk a krízisen és 20 perc múlva már a vonaton ültünk, leizzadval de három érdeklődve figyelő csemetével :)


Ahol én javasoltam, hogy kicsit vetkőztessük le őket, nehogy túlságosan bemelegedjenek :) Persze a két nagyobb éhen akart halni, így előkerült a kölesgolyó és társai is :) Mire kényelmesen elhelyezkedtünk, jött a következő "sokk", hogy már oda is értünk Wengenbe :)) Nem tudom, máskor hosszabbnak tűnt nekem az út, de az is lehet, hogy most a vonat száguldozott gyorsabban :))) Mindenesetre egy pillanat alatt megint káosz lett, ugyanis a vonat ment tovább fel a hegyre, a Kleine Scheidegg megállóhoz, ami még nem is lett volna baj, de Wengenbe rengeteg síelő volt, aki azzal a vonattal akart felmenni a sípálya tetejére. Így aztán felnyaláboltuk a három félig levetkőztetett gyereket, a kabátokat, sapikat, kaját, és a babakocsival együtt próbáltuk magunkat a síelők áradatával szemben lefelé tuszkolni a vonatról :)))
Újabb egymásranézés, de már nem is kérdőjeleztünk semmit, csak röhögtünk magunkon és a szituáción :)))

Szerencsére tényleg nem volt annyira hideg (legalábbis az elmúlt napok -20 fokjához képest), így a vonat mellett szépen fel tudtuk öltöztetni a csemetéket. Újabb 10 perc után mindenki menetkész, síruhák, sapik, kesztyűk, mindenki melegen beöltöztetve, mikor is Marcel megszólal: "Anya, kakilni kell!" :D:D:D:D:D

ÁÁÁÁÁÁÁÁ, persze mikor máskor :)))) Na akkor már kínomban nevettem :))) Szóval el a wcre, gyereket levetköztet, dolgot elintéz, gyereket (aznap már századszor) felöltöztet :)))
Már majdnem eljutottunk odáig, hogy elinduljunk, mikor Lili is megszólalt: "Nekem meg pisilni kell!" :)) Még jó, hogy Ádámnak még pelus kell (szegénynek el is felejtettük egész délután kicserélni a pelusát, de hát nem szólt, hogy tele van :D:D:D

Azért valahogy csak sikerült elindulni, sétáltunk a faluban, csupa hó volt minden és bár kicsit felhős volt, de Zsuzsinak így is nagy élmény volt :) Aztán találtunk egy nagy hókupacot és lejtőt, ahol a gyerekek végre tudtak csúszkálni, havazni, na akkor már jól érezték magukat ők is :) Megnéztük a gyereksípályát, Marcel ki is próbálta "szárazon" a minifelvonót, nagyon tetszett neki az egész, úgyhogy már nagyon érik nála a síelés :))))
















Közben volt egy kis ijedtség is, Zsuzsi Ádámot a kezében vitte, mert kicsit hideg volt már neki a babakocsiban, mikor is elcsúszott az úton és együtt estek el. Szerencsére nem lett semmi baj, de azért kellett pár perc, mire megint összeszedtük magunkat.

De mégis 2 órát kint voltunk jó levegőn, a nagyok élvezték a havazást és a vonatozást és Zsuzsinak is nagy élmény volt ott lenni, ahol a wengeni lesiklást tartják és amit eddig csak a tévében látott :) Visszafelé már semmi jelentős esemény nem történt, így összességében azt mondhatom, hogy jól sikerült délután volt :) Én pedig rég nevettem már annyit, még most is mosolyognom kell, akárhányszor rágondolok :))) Nem bántuk meg, gyerekek is kibírták, de azért naponta nem vállalnék be egy ilyen túrát :)

Egyik délután a szemközti hegyre is felugrottunk, oda azért nem kellett annyira nekikészülni :))








Zsuzsiék tegnap sajnos hazamentek, de remélem, jönnek még :))) Addigra Ádám is nagyobb lesz és a tél is elmúlik, vele az öltöztetés-maraton, akkor már sokkal profibbak leszünk :)))

Keine Kommentare:

Kommentar veröffentlichen