"Az emberek bebarangolják a világot, megcsodálják a hegyek égre meredő csúcsait, a tenger egekig ívelő hullámait, a folyók félelmetes kanyargásait, az óceán végtelenjét, és a csillagok semmibe tűnését. Csodálnak, miközben elfelejtenek emlékezni. Boldogtalan, aki emlékeire ügyet sem vet, és boldog ezek szerint csak az lehet, aki emlékezni képes."
/Hioszi Tatiosz/

Montag, 11. Februar 2013

Lausanne (2010.07.05.)

Eleggé összefolynak most a napok, nem nagyon van különbség a hétköznapok és hétvége között, még mindig "nyaralás-fázisban" érzem magam, hiszen együtt vagyunk és nincsenek szürke hétköznapok, minden nap valami mást hoz, valami újat ismerünk meg, fedezzük fel a környéket és kirándulgatunk mindenfelé.

Első utunk Lausanne-ba vezetett. Szerelmünk hajnalán már jártunk ott kétszer is, már akkor nagyon megfogott minket a város a Genfi tó partján, a csodálatos fekvése, a mediterrán jellege, az épületei, a sok virág és nem utolsó sorban az Olimipia Múzeum.
Sikerült kiválasztanunk az egyik legmelegebb napot, de mivel már nagyon vágyódtunk ebbe a városba és 1997-ben jártunk ott utoljára, gondoltuk, bevállaljuk.

A város mintha semmit nem változott volna 13 év alatt, ugyanaz a kellemes hangulat fogadott minket, mint annak idején. Fő célunk persze az Olimpia Múzeum volt, ami már kívülről is nagyon impozáns, csodálatos szökőkutak, pedánsan ápolt park a sok szoborral, olimpiai lánggal és persze maga az épület és a tóra nyíló pazar kilátás (sajnos a tó túlsó partján lévő hegyekből a pára miatt nem sokat lehetett látni, inkább csak sejteni lehetett őket).

Marcel nagyon jól bírta, futkározott, minden szökőkútba belemosta kezét-lábát és nem zavarta a déli 30 fokos meleg sem (ellentétben az apjával, aki többször is hősi halált akart halni :)))
A múzeumban nem mentünk be, mert már nagyon ebéd- és Marcelalvásidő volt, de majd legközelebb (a belépő ára semmit nem változott, ugyanúgy 15 frankba kerül, mint sok évvel ezelőtt!!!).














Keine Kommentare:

Kommentar veröffentlichen