Még pár hónappal ezelőtt az iwiwen megismerkedtem egy nagyon kedves magyar lánnyal, ebben a postban írtam róla. Már akkor mesélte, hogy ő Saas Feeben dolgozik egy hotelben és ha már Svájcban leszünk, látogassuk meg. Aztán a sors úgy hozta, hogy Bécsben (!!!) kapott egy állásajánlatot, szeptembertől ott fog dolgozni, így gondoltuk, kihasználjuk, hogy még ilyen közel vagyunk egymáshoz és elmegyünk hozzá, kicserélni a bécsi-svájci tapasztalatainkat :)
A Ferienart nevü hotelben dolgozott, ott tudott nekünk is szobát szerezni :)
Saas Fee 1800 méter magasan fekszik, 13 (!) négyezer méter magas heggyel körülvéve, az Alpok egyik legtisztább levegőjű faluja, mivel autókat nem engednek oda be (tényleg csak úgy harapni lehetett a levegőt). A falu szélén van egy hatalmas parkolóház, ott kellett letenni az autót, aztán telefonálni a hotelnek és 3 percen belül jött is értünk egy kis elektromos autó. Csak ilyenek közlekedhetnek a faluban, ezek szállítják a sok vendéget, a postát, a boltokba, hotelekbe az árut, sőt még a mentőautó is ilyen :)
A hotel álomszép és kis protekcióval (köszönet érte Anna!!!) egy csodálatos szobát kaptunk, a legextravagánsabbat, amiben valaha is laktunk :) Ugyanis a hatalmas szoba közepén ott volt a nyitott fürdőszoba!!! Élőben még soha nem láttunk ilyet, első ránézésre nagyon furcsa volt, hogy a fürdőkád 30 cm-re van az ágytól, de volt hangulata :) (az más kérdés, hogy eddig ha Marcellel egy hotelszobában aludtunk, akkor mindig a fürdőbe mentünk addig be, amig el nem aludt, ott kuporogtunk a fürdőkád szélén, wc-n ülve, beszélgettünk, filmet néztünk, hát ezt itt nem tudtunk megcsinálni, szóval gyerekkel nem volt túl praktikus). De Marcel nagyon élvezte a pancsolást a szoba közepén :)))
A teraszról (sőt, az ágyból) négyezer méteres havas hegyeket (vagy épp mesébe illő szivárványt) lehetett látni, nem tudtam betelni vele!
Szombaton nem volt annyira jó idő, de kinéztük a térképen, hogy fel lehet menni 3500 méter magasba, gondoltuk, belevágunk (na nem gyalog, ahhoz még egy kicsivel több kondi kellene :)
Az első két szakaszt (3000 méterig) felvonóval tettük meg, csodálatos volt onnan fentről a falu és a körülöttünk lévő hegyek, gleccserek.
Az utolsó szakaszon metró közlekedik, a világ legmagasabban fekvő föld alatti siklója, 5 perc alatt ér fel 3500 méterre. Kicsit azért bizsergő érzés volt a korom sötét alagútban, de inkább bele sem gondoltam, hogy hol is vagyunk éppen :)
Aztán mikor kiszálltunk, jött a szédülés, azért abban a magasságban már elég ritka a levegő és bizony kellett jó pár perc, hogy hozzászokjunk (de még utána is nehezebben ment a lélegzés). Pedig Anna tanácsára a fele útnál meg is álltunk egy kicsit "akklimatizálódni", de úgy látszik, túl kevés volt az idő. De hát mégiscsak ez volt a legmagasabb, ahol eddig életünkben voltunk (repülőt leszámítva:)
Sajnos ott fent csak néha bukkant elő a nap, felhőben volt minden, nem lehetett látni semmit, ráadásul jeges szél is fújt, elég barátságtalan idő volt.
Ott fent van a világ legmagasabban lévő forgó panoráma-étterme, oda beültünk, még így is nagy élmény volt. Marcel élvezte legjobban, hogy forog az étterem, egyfolytában rohangált, ablakpárkányra mászott, tetszett neki, hogy közben megyünk tovább :)
Miután kicsit felmelegedtünk, elindultunk fagyoskodni :) Ugyanis ott fent van a világ legnagyobb jégbarlangja (!), azt semmiképp nem akartuk kihagyni.
A barlangba, ami 8-10 méterrel egy gleccser alatt van, egy 70 méteres járat vezet lefelé. Nagyon profin csinálták meg, lehet látni gleccser-hasadékot alúlról, gleccsert belűlről, van iglu, jégkápolna, jégszobrok és jégjáratok csúszdával, hogy a gyerekeknek se legyen unalmas :)
Én a végére eléggé átfagytam, de nagyon nagy élmény volt lemenni-körbemenni a barlangban.
Lefelé jövet iszonyat nagy szél volt, csak úgy lengette a felvonókat, na akkor már örültem neki nagyon, hogy leérünk :)
Délután a fiúk sziesztáztak, én pedig Annával dumáltam egy jót, sajnálom nagyon, hogy megint ilyen messze kerülünk egymástól, de biztos fogunk még találkozni, vagy Bécsben vagy Svájcban :)
Leteszteltük a hotel medencéjét is, szuper volt pancsolni egyet.
Vasárnap ragyogó napsütésre és kék égre ébredtünk, így úgy döntöttünk, hogy kihasználjuk a lehetőséget és megint felmegyünk a magasba, hátha nagyobb szerencsénk lesz és látunk is valamit :)
Így is történt, bár irtó hideg volt, -8 fok, de körös-körül havas hegycsúcsok, alattunk a felhő, lenyűgöző volt a kilátás. Marcel nagyon fázott (vajh kitől is örökölte ezt....:), bár ő volt a legjobban beöltöztetve, neki szerencsére elpakoltam a téli cuccait, a mieink még Bécsben vannak a raktárban :)
Nagyon sokan síeltek, több pálya is nyitva volt, hát tényleg vannak olyanok, akik nem bírják megvárni a telet :)))
Utána még sétáltunk egyet a faluban, egy kis étterem teraszán ebédeltünk, élveztük a napsütést, a csodás kilátást, Marcel a játszóteret, ami az étterem mellett volt, kerek volt a világ :)
Hazafelé Marcel beájult, végigaludta az utat, elnyomta a hegyi levegő :)Egyébként jól bírta a túrázást, élete első túrabakancsában, de azért a következő beruházás egy fémvázas háti hordozó lesz, mert mikor elfáradt, azért nehéz volt ölben cipelni..
Összességében nagyon szuper hétvége volt, biztos, hogy nem utoljára jártunk ott, hisz csak 2 órányira van tőlünk :) Ilykor szeretek Svájcban lakni :))
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen