"Az emberek bebarangolják a világot, megcsodálják a hegyek égre meredő csúcsait, a tenger egekig ívelő hullámait, a folyók félelmetes kanyargásait, az óceán végtelenjét, és a csillagok semmibe tűnését. Csodálnak, miközben elfelejtenek emlékezni. Boldogtalan, aki emlékeire ügyet sem vet, és boldog ezek szerint csak az lehet, aki emlékezni képes."
/Hioszi Tatiosz/

Montag, 11. Februar 2013

Megkerestük a napot (2010.11.17.)

Az egész azzal kezdődött, hogy a tegnapi borús-vígasztalan-esős-itthonülős nap után ma mindenképp napot szerettünk volna látni, kék eget, havat és nagy hegyeket.
Megnéztük a környékbeli webcamerákat és örömmel konstatáltuk, hogy bizony 1000 méter fölött már süt a nap, így nem kellett sokat győzködnünk egymást, már pakoltuk is össze a hátizsákot és elindultunk.

Az úticél a Jungfrauregion volt, első állomásunk Lauterbrunnen nevű kis falu, amely közvetlenül a négyezres hegyek lábánál, a völgy végén fekszik. Onnan már csak felvonóval vagy kisvonattal lehet továbbmenni. A Jungfrau sajnos még felhőben volt, de már így is sejteni lehetett, hogy csoda helyre jöttünk már megint.
A völgyben több, mint 70 vízesés található, a leghíresebb a Trümmelbachfälle, több vízesés találkozása a hegy belsejében.





Mivel Marcel nagypapája nagy (svájci)vonat-rajongó, többször végignézte már a Travel Chanel svájci vasutakról szóló sorozatát és Marcel is imád vonatozni, így nem volt kérdés, hogy felülünk az egyik kis hegyi vonatra. Nagy élmény volt, ahogy kanyargott felfelé a kis fogaskerekű, téli tájakon, alagutakban, elszórt tanyák mellett. És főleg az, hogy élőben is átélhettük azt, amit eddig csak tévében láttunk :)


Wengenbe mentünk, ez egy kis falu 400 méterrel a völgy fölött, majdnem 1300 méter magasban. Igazi síparadicsom, de mivel még nem indult el a téli szezon (bár hó már volt rendesen), így teljesen kihalt volt. Sajnos mire felértünk, felhőbe burkolódzott a kis falu, így a völgyből és a körülöttünk lévő hegyekből nem sokat láttunk. De sétáltunk és hógolyóztunk egyet és szívtuk magunkba a jó (hideg) hegyi levegőt :)
A faluba egyébként nem lehet autóval felmenni, csak a kisvonattal, fent pedig olyan kis elektromos autók közlekednek, mint Saas Feeben.

Miután levonatoztunk a hegyről, autóba ültünk és elmentünk a másik völgy végén fekvő faluba, Grindelwaldba. Itt aztán megmutatta magát a vidék teljes szépségében, végszóra kisütött a nap, eltolta a felhőket, kék lett az ég, szikrázott a hó és egyszer csak hirtelen négyezres hegyek bukkantak elő a ködből. Lenyűgöző volt, anyukámék is csak tátott szájjal, megbabonázva nézelődtek, nem tudtunk betelni a látvánnyal :) Akárcsak egy képeslap :))




Marcel addigra már eléggé elfáradt, így nem maradtunk sokáig, de az biztos, hogy nem most voltunk ott utoljára...jó lett volna, ha G is velünk van, de hát valakinek dolgoznia is kell ;))

Este egy raclettezéssel tettük fel a pontot az íre, nagyon szép nap volt, sok élménnyel gazdagodtunk már megint :)

Keine Kommentare:

Kommentar veröffentlichen