Ezért is örültem nagyon, hogy Szilviékkel, Móniékkal és Juditékkal is (bár velük külön, a Balcsinál) többször is tudtunk találkozni. Ezek a barátságok nagyon fontosak nekem, 6-7 évvel ezelőtt még Bécsben találkoztunk először, egy nagyobb társaságban, de már első alakalomtól kezdve nagyon egy hullámhosszon voltunk, értettünk egymás nyelvén, azóta pedig csak egyre jobban mélyül a barátság, pedig aztán a szélrózsa minden irányába szoródtunk, több (tíz)ezer kilóméter választ el minket egymástól, de mindegy, mennyi idő után találkozunk megint, ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Persze év közben is napi/heti szinten tartjuk a kapcsolatot, de mégis annyira más és annyira jó, mikor személyesen találkozunk, gyerekekkel együtt.
(a fotót Marcel készítette :))
Szilvi ötlete volt, hogy menjünk el Tabajdra, egy Fejér megyei kis faluba, ami Budapest és Veszprém között fekszik és nézzük meg az EU-s pénzekből kialakított, Magyarországon egyedülálló mezítlábas parkot.
Már olvastam róla jókat más blogokban is, cipő nélkül meg amúgy is szeretünk lenni, az idő is jó volt, így aztán felkerekedtünk és elindultunk. Igaz, az autópályáról rossz helyen kanyarodtam le, én okos, azt hittem, elég, ha megnézem otthon a térképet, hova is megyünk, persze jól eltévedtünk :)) De mentségemre legyen mondva, hogy nem teljesen egyértelműek az útkiírások és egy igencsak kis faluról van szó, de azért a végén egy kis telefonos joker-segítséggel odataláltunk :) (Szilviék is eltévedtek, úgyhogy nem csak én voltam a béna... hahaha :))
A faluban aztán már ki van táblázva, merre kell elindulni és első meglepetés akkor ért, amikor elindultunk a sétányon, a lombos fák alatt. Ugyanis én fel voltam rá készülve, hogy majd biztos belépőt kell fizetni, hisz hova lehet manapság ingyen menni, de tévedtem, nem volt semmiféle kerítés, kapu, fizetőbódé, csak egy tábla, rajta egy térkép és egy kis magyarázat, hogy mi is ez a mezítlábas park.
A parkban úgy alakították ki az utat, hogy közben 21 különböző féle felületen gyalogolhatunk végig mezítláb. Marcel, akire legtöbbször úgy kell rákönyörögni egy cipőt vagy papucsot, az autóban kijelentette, hogy márpedig ő le nem veszi a szandiját, de aztán mégis viccesnek találta, onnantól kezdve pedig teljesen belelendült a gyaloglásba :)
Az út egy kis patak mellett vezet, ami sajnos ki volt száradva (nem csoda, hisz lassan a Balaton is elfogy...) és egymás után jönnek a különböző szúrósabbnál szúrósabb vagy épp csikalndozó felületek. Nagy lelkesen próbáltunk mindegyiken végigmenni, de bevallom őszintén, hogy a kukorica-csutka, a fenyőtoboz és az apró kavicsos rész annyira szúrt, hogy feladtam :)
Van közben egy farönk-lépcső, jó nagy lépcsőfokokkal, kihívás volt megmászni, főleg a kisebb gyerekeknek :) Aztán vannak farönkök, amiken egyensúlyozni lehet és van homokos talaj, ami mindenkinek a legjobban tetszett, olyan, mintha tengerparton sétálnánk.
(minden rész előtt kis táblákon az infó, hogy milyen talaj is következi :)
A sétány végén kiszélesedik az út, egy nagy mezőn rendes színpad, szélén tűzrakóhelyek és egy szuper játszótér.
Innen aztán már csak pár lépés a parkoló, de mi a hosszabb utat választottuk és megtettük a távot visszafelé is, akkor már szandiban :) 3 órát voltunk ott, ha lett volna víz a folyóban, akkor pedig szerintem még mindig ott lennénk :)))
Nagyon jól éreztük magunkat, a gyerekek rohangáltak, a végére jól elfáradtak, mi is tudtunk beszélgetni és közben még talpmasszázst is kaptunk :)))
Egy délutáni programnak szuper, vagy esetleg össze lehet kötni az Alcsúti arborétummal is, nekünk erre már nem jutott idő, talán majd legközelebb. Csak ajánlani tudom!!!!
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen