mert bár hideg, de ragyogó tiszta idő volt, kék ég, napsütés...
mert Ildiék is épp ott voltak és régen találkoztunk már...
mert ősszel még nem voltunk...
mert megunhatatlan...
mert mindig lenyűgöz...
mert oda okok nélkül is mindig szívesen megyünk...
...ezért szombaton már megint Zermatt volt az úticél :)))))
Elég korán el tudtunk indulni, az autósvonatra sem kellett sokat várni, így 11kor már a zermatti vasútállomás előtti téren találkoztunk Ildiékkel, hogy együtt induljunk fel kisvonattal a Gornergratra. A felvonók nagy része leállt, a nyári-őszi szezonnak vége, a téli majd december közepén kezdődik, de ennek ellenére tele volt a vonat :) Szerintem ott nincs olyan, hogy "holtszezon", oda az év minden napján özönlenek a túristák :)
Ahogy a vonat elhagyta a falut és egyre magasabbra kapaszkodott fel a hegyen, már megint látszott, hogy jól döntöttünk, a Matterhorn ott magasodott a völgy végében, már egy kicsit "porcukros" fehéren, sehol egy felhő, csak a ragyogó napsütés és kék ég, hát igen, ilyenkor nem bírok betelni a látvánnyal!!! Bár egy kicsit aggódtam, hogy apukám hogy fogja bírni a 3100 méteres magasságot (olvasod, nagyapa? :))), de minden rendben volt és nagyon örültem, hogy eljutottunk vele is oda.
Ne haragudj Nagyapa, ezt a fotót muszáj feltennem a sok cukkolásért, amit kaptam Tőled :))))) (na meg azért is, mert akárhányszor ránézek, nevetnem kell :))))
Ahogy kiszálltunk a vonatból, a fiúkat elkapta a farkaséhség, így elsőként az éttermet céloztuk meg :) Ildiék utána elindultak gyalog lefelé, hogy Petra aludjon egyet a háti hordozóban, mi viszont nem mertük bevállalni az utat, mint utólag kiderült, jól is tettük, mert több helyen csúszós-jeges volt. Ez a hátránya az átmeneti időszaknak, nyáron a kavicsos úton jól lehet haladni és télen is, mikor hó borít mindent, de a fagyos-sáros idő a legrosszabb túrázás szempontjából. Így mi vonattal visszamentünk Zermattba és ott sétáltunk egyet, amit Marcel már nem nagyon tolerált (mondjuk aznap éjjel katasztrófálisan aludt és fél 6kor fel is kelt, szóval nem csodálkoztam rajta, hogy dől össze az álmosságtól).
Még megvártuk Ildiéket, akik az egész 7végét ott töltötték, megbeszéltük, hogy legközelebb majd megint együtt, ugyanitt, és elindultunk haza.
(lavinát is láttunk :)
Nagyon szép nap volt, bár sok utazás volt benne és kevesebb gyaloglás, túra, de megint nem csalódtunk, nem tudunk betelni a hellyel :)) Ja és lassan én is indulhatok a "Matterhorn csúcsot legtöbbször fotózottak" versenyében :D:D:D:D:D:D
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen