"Az emberek bebarangolják a világot, megcsodálják a hegyek égre meredő csúcsait, a tenger egekig ívelő hullámait, a folyók félelmetes kanyargásait, az óceán végtelenjét, és a csillagok semmibe tűnését. Csodálnak, miközben elfelejtenek emlékezni. Boldogtalan, aki emlékeire ügyet sem vet, és boldog ezek szerint csak az lehet, aki emlékezni képes."
/Hioszi Tatiosz/

Mittwoch, 13. Februar 2013

Nem unatkoztunk (2012.07.19.)

Szóval folytatom a beszámolókat, egyszer csak a végére érek :)))

Mivel az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk és barátainkhoz, így igyekeztünk olyan programokat kitalálni, ami esőben is élvezhető. Egyik délután Interlaken felé vettük az irányt és a Mystery Park (Jungfraupark) játszóházát céloztuk meg. Két évvel ezelőtt voltunk már ott egyszer, most visszanéztem a posztot, amit akkor írtam, húúú azért jó sokat változott Marcel :))))

Ami nem változott, az a belépő ára és az, hogy ha csak a játszóházba megyünk és nem vesszük igénybe a park többi (egyébként nagyon igényesen kialakított és biztos nagyon érdekes) szolgáltatását, akkor csak a gyerekeknek kell fizetni :)

Akik aztán rögtön bele is vetették magukat a játékba, volt ott nagy csúszdázás, mászóvár, golyósmedencébe ugrálás, kis folyóban gumicsónakázás, falmászás.

Szerencsére kisütött a nap és bár még kicsit (nagyon) vizesek voltak a kinti játékok, ez egyik gyereket sem zavarta igazán, végül is az első csúszás után már száraz volt minden (kivéve a gatyájukat :)) De volt kint trampulin, több kisautó és egy kis tavacska, ahol vizezni lehetett, akkor már úgy is mindegy volt, így hagytuk, hisz annyira élvezték :)))


Nem rossz hely, csak azt nem értem, hogy októbertől májusig miért van zárva... télen azért gyakrabban ki tudnánk használni egy játszóházat....

Aztán mivel Jucsi nagyon szeret felvonózni (Marcelről nem is beszélve), így egyik borús napon Adelbodenbe mentünk, hogy ott kiránduljunk egy kicsit. A felvonóállomáshoz érve elkezdett esni az eső.... De ha már egyszer ott voltunk, gondoltuk, felmegyünk a Tschentenalpra, mivel ott van egy jó kis játszótér, ebédelni is lehet és talán még túrázni is egyet. Mire felértünk, szerencsére már nem esett, viszont a játszótér nagy részét lebontották, nem tudom, hogy csak felújítás céljából-e vagy végleg így marad, mindenesetre kicsit csalódás volt...

Azért volt egy tyrolienne (magyar nem tudom, hogy hívják, ki van függesztve egy drótkötél, arra akasztva egy bot, amire rá lehet ülni és átszáguldani vele a másik oldalra :), na ezt a gyerekek nagyon élvezték, sőt még én is kipróbáltam párszor :)
Marcel aztán túrázni akart, Julcsi viszont nem szeretett volna gyalogolni, így ők maradtak a játszótérnél, mi pedig Marcellel felmásztuk a közeli kis dombra, ahonnan csodás kilátás nyílik az egész völgyre és a szemközti hegyekre. Olyan jó érzés, hogy így bírja Marcel a gyaloglást, hegymászást, sőt magától mondja, hogy menjünk és aztán jön is szorgalmasan :)))

Visszaérve aztán megebédeltünk és pont elkezdett esni újra az eső, mikor beszálltunk a felvonóba. Aztán persze még megálltuk a függőhídnál, ami kihagyhatatlan program, ha arrafelé járunk és kellemesen elfáradva értünk haza.


Tavaly a csokigyárban voltunk Julcsiékkal, most gondoltam, nézzünk meg valami mást is (a kívánság csak az volt, hogy valami édes legyen :))) így a választás a Kambly kekszgyárra esett. Az Emmental egyik kis falujában, Trubschachenben található a gyár, 1910-ben alapították, de az első és leghíresebb kekszét, a bretzeli-t 1906 óta gyártják folyamatosan.

A cailler csokigyár után el voltunk készülve valami újabb szuper bemutatóra és bizony nagyot kellett csalódnunk. A gyárból, a készítésből itt semmit nem mutatnak, nem lehet belelátni, csak van egy hatalmas "Fabrikladen", ahol hosszú polcokon ki van rakva a közel 30 féle keksz, amiket végig lehet kóstolni, aztán egy kis teremben mozi van, ahol bemutatják a gyár történetét és előjegyzés alapján részt lehet venni csoki-kekszkészítő tanfolyamokon.

A kekszek viszont tényleg nagyon finomak, persze sikerült degeszre enni magunkat :)) Tény, hogy nem garasoskodnak, folyamatosan töltik újra a polcokat és nincs megszabva, ki mennyit kóstolhat, mennyi időt tölthet ott, de azért mégis valami többre számítottunk....

Mivel korán volt még, így Luzern felé vettük az irányt, ahol Julcsiék szintén nem jártak még. Sétáltunk egyet tóparton, megnéztük a híres Kapellbrücket, de akkorra a gyerekek már eléggé lejártak, így a Brünig hágón keresztül, útbavéve még egy játszóteret értünk haza.


Még egy kirándulás-beszámoló maradt, lehet találgatni, hol is voltunk még :)))))

Keine Kommentare:

Kommentar veröffentlichen