"Az emberek bebarangolják a világot, megcsodálják a hegyek égre meredő csúcsait, a tenger egekig ívelő hullámait, a folyók félelmetes kanyargásait, az óceán végtelenjét, és a csillagok semmibe tűnését. Csodálnak, miközben elfelejtenek emlékezni. Boldogtalan, aki emlékeire ügyet sem vet, és boldog ezek szerint csak az lehet, aki emlékezni képes."
/Hioszi Tatiosz/

Mittwoch, 13. Februar 2013

Őszből a nyárba (2011.11.02.)

Ha adott egy hosszú hétvége és egy pihenni, lábat lógatni (és főleg nem főzni, háziasszonykodni) vágyó anya/feleség, akkor jó apa/férj hotelt keres, lefoglal, gyerek pedig már pakolja is a kis piros kofferját és örül annak, hogy megint "fotelben" aludhat :)))

Eredetileg Németországba szerettünk volna menni valamilyen kinder-hotelbe, de rá kellett jönnünk, hogy mivel a Mindenszentek ott is ünnepnap, így két nappal a 7vége előtt már egy szabad szobájuk sincsen (legalább is azon a környéken, ahova mentünk volna). Így maradt Svájc és mivel a hegyek most nem vonzottak annyira, ezért Luganora szavaztunk és ismét nagyon jó választás volt.

A hotel a hegyoldalban volt, a szobából csodálatos kilátás nyílt Luganora és a tóra! Elsőként persze a medencét céloztuk meg, bár nem volt kifejezetten gyerek-része, de Marcel így is nagyon élvezte. Este bementünk a városba, egy nagyon hangulatos pizzériában ettünk és megint megállapítottuk, hogy ez a város annyira más, annyira olasz, annyira pezsgő, annyira jó hangulata van, annyira mások az emberek, mint ha nem is Svájcban lennénk :)

(kilátás a szobából :)



A finom (pizza)vacsi után a csodásan kivilágított tóparton sétáltunk vissza a hotelbe, ahol Marcel egyik pillanatról a másikra elkezdte fájlalni a torkát, éjszakára pedig totál belázasodott.... Na szuper, lázmérő nem volt nálunk (minek is, hisz ez a gyerek soha nem beteg...), szerencsére lázcsillapító igen, így éjjel adtam neki, mert elég meleg volt, de aludni nem tudott... persze a hordozható dvd-lejátszónk pont most tört össze, így 2 órán keresztül meséltem neki, miközben majd kifolyt a szemem az álmosságtól.... de hogy is volt az, én akartam pihenni, én akartam valahova elmenni 7végén, tessék, meg is kaptam... Majd talán egyszer rájövök, hogy ha pihenni akarok, akkor OTTHON kell maradni és nem mindig utazni valahova.... (bár az meg már nem is én lennék :))))

Mindenesetre hosszú éjszakánk volt (ráadásul egy órával hosszabb is), Marcel lázasan ébredt, így megfordult a fejünkben, hogy inkább hazajövünk....az idő sem volt jó, felhős, hideg, de gondoltuk, hogy ha már egyszer úgy is ki van fizetve a hotel, akkor egy napot várjunk, aztán meglátjuk, hogyan lesz Marcel. Úgyhogy az egész napot punnyadással töltöttük (na tessék, a pihenés mégis megvolt), bár Marcel annyira nem volt lázas, hogy sokat bírt volna megülni/feküdni egy helyben, de azért próbálkoztunk :) Meg is lett az eredménye, délutánra már lement a láza, és ahogy jött, úgy egyik pillanatról a másikra el is múlt neki... hogy mi lehetett, nem tudom, talán az oviban szedett össze valamit vagy az uszodában, mindenesetre megint bebizonyította, hogy milyen kis szuper szervezete van :) Estére már annyira jól volt, hogy egy akkora hisztit levágott vacsoránál, hogy megfogadtam, nem megyek vele sehova, amig legalább 18 éves nem lesz (na tessék, már megint ki akart 7végén elmenni otthonról....:). Ráadásul a szomszéd asztalnál ülő idős savanyú-francia pár egész vacsora alatt rosszalló pillantásokat vetett ránk, a nő még csettintgetett is, hogy maradjunk már csöndben, na ha jobban tudnék francíául, biztos beszóltam volna neki... szóval ilyen nagy harmóniában telt a vasárnap :))

Hétfőn aztán kisütött a nap, minden értelemben :))) Szuper idő volt, Marcel sem volt lázas, hanem teljesen a régi, így reggeli után a Como-i tóhoz indultunk. Como egy aranyos kisváros a tó egyik déli csücskében (nagyon érdekes formája van a tónak, leginkább egy mercedes-jelre emlékeztet), de mégis más, mint amire számítottam. Kevésbé csillogó, kevésbé "puccos", de ezzel együtt sokkal emberközelibb :) Első utunk a tóhoz vezetett, ahol Gábornak sikerült mind a két lábával beletoccsannia (Marcelnek akart egy kavicsot lemosni :), és a lába száráig vizes lett...Na gondoltam, valaki nagyon bojkottálja ott fent azt, hogy jól érezzük magunkat ezen a 7végén... De mivel nagyon meleg volt, nem indultunk haza, hanem kerestünk egy napos helyet, ahol Gábor le tudta venni a vizes cuccait kiteregetni, hogy megszáradjanak valamennyire :)
Aztán egy kiülős étteremben ettünk, tiszta nyaralás-feelingje volt, meleg, napsütés, pizza és rengeteg túrista :) Viszont a George-dzsal (a Clooney-val :) sajnos nem találkoztunk, pedig készültem, szépen ki is öltöztem, de talán majd legközelebb :)))) Találtunk egy jó kis játszóteret és kisvonatot is, úgyhogy Marcelnek is megvolt a program :)









Ebéd után elindultunk a tó egyik szárán Bellagio felé autóval, de olyan kanyargós és szűk volt az út, hogy sokszor még egy autó is alig fért el rajta... szegény Gábornak már jojózott a szeme, de én azért tudtam gyönyörködni a látványban :)
Bellagio egy igazán hangulatos, csodaszép kis olasz városka, egyik leghíresebb a Comoi tó partján. Szívesen sétálgattam volna ott egy kicsit, imádom az ilyen zegzugos utcás, régi színes házas olasz falukat, de Marcel akkor ébredt fel és finoman szólva nem volt kedve a városnézéshez...(hogy egész pontos legyek, fejhangon visított, hogy ő aludni akar :))). Azért a komp láttára megvígasztalódott, mivel kitaláltuk, hogy ahelyett, hogy a tó másik szárán visszaautóznánk a kitudja milyen keskeny és kanyargós utakon, inkább átkompolunk a túlsó partra, Cadenabbia-ba. Nem tartott sokáig az út, közben csodaszép naplementét láttunk és Marcel is feléledt :) Luganoig megint nagyon szűk és kanyargós volt az út, akkor már be is sötétedett, szóval Gábor kicsit be is sokallt a végére, de összességében szép nap volt, sok szépet láttunk és pont arra elég volt, hogy lássuk, ide még vissza kell jönni és be kell barangolni az egész vidéket :)




Tegnap kichekkolás után Locarno felé indultunk, hogy akkor már nézzük meg a harmadik tavat, a Lago Maggiore-t is :) Locarno elég kihalt volt, a legtöbb hotel, étterem be volt zárva, azért kicsit sétáltunk a tóparton. Érdekes, hogy északabbra van, mint Como, de mégis sokkal több a pálmafa, banánfa és mindenféle mediterrán növény. Nyáron vagy a filmvesztivál alatt biztos nagy hangulata van, engem most nem fogott meg annyira.




(kedvencem :)))))))


Nem úgy, mint Ascona.....Ez volt a mininyaralásunk utolsó állomása és azt hiszem, mondhatom, hogy szerelem volt első látásra :))) Már ahogy bekanyarodtunk a városkába, az a rendezettség, a színes házak-villák-palazzok, pálmafák, a rengeteg virág, már akkor megfogott, pedig még alig láttam belőle valamit. Miután letettük az autót, kis zegzugos utcákon keresztül sétáltunk le a tópartra. Ott csak ámuldoztam, mindenfelé kiülős éttermek, pálmafák, a tavon ringatózó színes csónakok, vitorlások, kis öblök, a hegyoldalban csodás villák, tényleg szinte lehengerelt, mintha egy kis olasz tengerparti halászfaluba csöppentünk volna :)))
Itt talán még melegebb volt, mint Comoban, egy szál pólóban ebédeltünk kint és jegeskávét ittunk, mindezt november elsején és Svájcban!!!





(mióta pár hete először megölelt egy fát, azóta akármerre megyünk, mindig ölelgeti őket :))) igaz, néha a villanyoszlopok sem maradnak ki :D:D:D:D






És már megint csak ámultam azon, hogy Svájc, ami kisebb, mint a Dunántúl (!!!), hogy lehet ennyire színes, ennyire különböző, mind hangulatilag, mind kultútrálisan, mind környezetileg, hogyan férhet meg ezen a kis helyen a ridegebb-távolságtartóbb német mentalitás a nyitott-szivélyesebb-hangosabb olasz mentalitás mellett, és a rideg-kopár-havas hegyvidék a pálmafák és mediterrán klíma melett. Persze valahol meg kell húzni az országhatárokat, de az biztos, hogy hangulatilag sokkal inkább olasz az a vidék, mint svájci :)

És az is biztos, hogy nem most voltunk ott utoljára, bár tényleg sok szép helyen jártunk már, de ennyire régen fogott meg engem valami :))
(A 17 km hosszú Gotthard-alagútról szívesen lemondtam volna, bár nincs klausztrofóbiám, de ez azért még nekem is hosszú volt, de hiába, a hágókon már nem lehet közlekedni).

Összességében nagyon jól sikerült a 7vége, még ha nem is a pihenésről szólt és Marcel láza miatt egy nappal rövidebb is volt, de megint csak csodaszép helyeken jártunk, rengeteg szépet láttunk és napsütésből is feltöltődtünk :) És megint csak bebizonyosodott, hogy nyaralni Olaszországba (vagy legalább is Olasz-Svájcba) kell menni :)))))))

Keine Kommentare:

Kommentar veröffentlichen