"Az emberek bebarangolják a világot, megcsodálják a hegyek égre meredő csúcsait, a tenger egekig ívelő hullámait, a folyók félelmetes kanyargásait, az óceán végtelenjét, és a csillagok semmibe tűnését. Csodálnak, miközben elfelejtenek emlékezni. Boldogtalan, aki emlékeire ügyet sem vet, és boldog ezek szerint csak az lehet, aki emlékezni képes."
/Hioszi Tatiosz/

Mittwoch, 13. Februar 2013

Trilógia (2012.09.19.)

(csak ha esetleg egyszer tényleg komolyan gondolnám azt, hogy az útleírásainkat valamilyen formában összegyűjteném, akkor jó, ha nem marad ki belőle semmi és hogy mindenre emlékezzünk, muszáj megint néhány szót ejtenem az elmúlt hetek kirándulásairól :))

Lassan már két hete lesz, hogy Ildiék nálunk töltöttek egy szuper hétvégét és mivel ők még nem voltak a ballenbergi skanzenben, de már sok jót hallottak róla (nem beszélve az én áradozásaimról :))), ráadásul a belépőjegyekhez is olcsóbban jutottunk hozzá, így nem gondolkodtunk sokat (vagyis ez így nem igaz, mert mindig sokat hezitálunk, hogy hova menjünk, mit csináljunk, ha együtt vagyunk :D:D:D) és szombaton megcéloztuk Ballenberget.

(csak zárójelben jegyzem meg, hogy érdemes regisztrálni az etravel.ch oldalra - Svájcban élők ismét előnyben, bár lehet, hogy külföldről is működik -, nagyon jó ajánlatokat lehet kifogni, a skanzen belépőt pl. 28 frankért vettük 40 helyett, de vettem már felvonóbérletet is 80 helyett 25 frankért és volt aquapark-belépő is, 90 helyett 50ért, amiről sajnos ugyan lekéstünk, de tényleg érdemes figyelni az ajánlatokat :))

Szóval vissza Ballenberghez :) Marcel és én már harmadszorra mentünk, de ez nem vette el a kedvünket, sőőőőőőt!!! Marcel is nagyon lelkes volt, valahogy átragadt rá az én lelkesedésem, no meg tényleg tetszett neki az első két alkalommal is a skanzen és hihetetlen, hogy mindenre emlékezett, úgy kalauzolta Ildiéket, hogy csak ámultunk, minden házat felismert és már előre mondta, mi lesz benne :)))

Megint a keleti bejáratnál mentünk be és most sikerült olyan házakat is megnézni, amik eddig kimaradtak (bár az összeset még mindig nem láttuk, nem tudom, hány napot kellene ott eltölteni :))

A bejáratnál megint kaptunk egy kis listát arról, hogy aznap épp milyen mesterségeket mutatnak be, így aztán bepillantást nyerhettünk az agyagozás, cserépkészítés, sajtgyártás és csokikészítés rejtelmeibe és megcsodálhattuk azt is, hogyan is készül a vizimalomban a liszt :)) Nekünk felnőtteknek is nagyon érdekes, de öröm volt nézni, ahogy Marcel is figyelte a dolgokat, leginkább az agyagozás, a vizimalom no és persze a csokoládé volt az, ahonnan nehéz volt tovább mennünk :)










Kicsit külön utakon jártunk, mivel Petra azért jóval lassabban gyalogolt és őt még nem úgy kötötték le a dolgok, mint a nagyobbakat, de ő is élvezte a rohangálást, házakból ki-be járkálást és persze a lépcsőzéseket a régi nyikorgó falépcsőkön :))

Ami még szintén nagyon érdekes volt, az egy régi, az 1500-as évekből (!!) származó ház, ahova belépve nagy meglepetés fogadja a látogatót. Ugyanis bent megmutatják, hogyan lehet egy ilyen ősi házat a mai kornak megfelelően berendezni, ahol a kerámialapos tűzhelytől kezdve a modern bútorokig és fürdőszobáig minden megtalálható. Árat mondjuk nem mondtak, de biztos nem két fillér (vagyis rappen) egy ilyen ház belső felújítása és berendezése, de hogy van rá kereslet, az biztos, és már más helyen is láttuk.


(fotók by Zoli:)

Ebédeltünk is finomat, én egy helyi specialitást ettem, "älplermagronen" a neve, legközelebb leírom a receptjét is :)



Az idő csak úgy repült, az ember észre sem veszi, hisz tényleg annyi a nézni- és látnivaló :) És az is biztos, hogy még mindig nem most voltunk ott utoljára :)))

Addig is még pár pillanatkép :))













Keine Kommentare:

Kommentar veröffentlichen