"Az emberek bebarangolják a világot, megcsodálják a hegyek égre meredő csúcsait, a tenger egekig ívelő hullámait, a folyók félelmetes kanyargásait, az óceán végtelenjét, és a csillagok semmibe tűnését. Csodálnak, miközben elfelejtenek emlékezni. Boldogtalan, aki emlékeire ügyet sem vet, és boldog ezek szerint csak az lehet, aki emlékezni képes."
/Hioszi Tatiosz/

Mittwoch, 13. Februar 2013

Trottibike (2011.09.08.)

Gábor utolsó szabadnapján, kihasználva, hogy még együtt vagyunk, Adelbodenbe mentünk kirándulni. Adelboden egy tipikus svájci hegyi falu, turisztikai központ, 1.350 méteren, csodás fekvéssel, hangulatos házakkal, rengeteg túraútvonallal, felvonóval, sípályával és még több hotellel és suvenir-bolttal :)

Pontos tervünk nem volt, csak egyet tudtunk biztosan: mindenképp szeretnénk kipróbálni a trottibike-ot, ami egy olyan bicó, aminek nincs pedálja, csak fékje, ülése sem, rá kell állni és irány lefelé a hegyről :)
Adelbodenben és környékén 45 km kiépített útvonal van, több nehézségi fokban, mi azért próbáltuk úgy megtervezni az útvonalat, hogy ne a "fekete pályán" kelljen Marcellel lejönni :)

Az egésznek az a lényege, hogy az ember felmegy felvonóval az egyik hegytetőre, ott kikölcsönöz egy bicót (bukósisakkal együtt - de erről mindjárt részletesebben :) és már indulhat is lefelé. Aztán ha leért, leadja a felvonóállomáson a bicót, felmegy egy másik felvonóval egy másik hegyre, ahol szintén vannak bicók, fog egyet és ismét indulhat a móka :) és ez így mehet akár egész nap :)) Mi napijegyet vettünk és bár nem túl jó időt fogtunk ki (finoman szólva odafagyott a kezünk a kormányhoz), de így is több pályát kipróbáltunk.

Marcel hihetetlenül élvezte, velem jött, mert Gábor lába elé nem fért volna el az övé, az enyém elé is épp, szóval ha egy számmal nagyobb bakancsa lesz, nem fog ez így már működni. Kicsit azért izgultam az elején, hogy nem borulunk-e fel, mert azért instabilabb így menni, de végig ügyesen kapaszkodott a kormányba :)

Két dolog volt, amire megint azt mondhatjuk, "tipikus Svájc". Az egyik, hogy bár kaptunk egy karszalagot a pénztárnál, hogy napijegyünk van a bicóra, de fent a hegyen a kölcsönzőnél a kutya sem nézte, nem ellenőrízte, hogy tényleg van-e jegyünk, ott álltak sorban a bicók, fogtuk és már vihettük is őket... egész egyszerűen meg sem fordul a fejükben, hogy olyan is elvinné bicót, aki nem vett jegyet...
A másik az volt, hogy lehetett bérelni (ingyen) bukósisakot, de előtte pont azon gondolkodtam, hogy felteszek-e a fejemre egy olyat, amibe ki tudja, ki izzadt bele előtte.... A problémát itt is megoldották, hisz volt kirakva egy nagy doboz, tele leginkább zuhanysapkára hasonlító egyszer használatos sapikkal, amit a bukósisak alá húztunk. Jókat nevettünk egymáson, viccesen is néztünk ki nagyon :))) (persze azt sem ellenőrízte senki, hogy visszaadjuk-e a sisakot vagy sem....)



Összességében szuper nap volt, persze Marcelnek mindig jó, ha felvonózunk, abból meg kijutott jó sok és hát ez a trottibike is nagy élmény volt. Fent a Silleren-hegyen pedig szuper játszótér is van, amit most nem tudott teljesen kiélvezni, mert "gonoszszülők" inkább a hegyről lefelé száguldozást választották :)))













Ősszel, amig nincs még annyira hideg, mindenképp szeretnénk még egyszer elmenni oda, aztán persze télen is majd, mikor már hó lesz :))

Keine Kommentare:

Kommentar veröffentlichen