Ennek több oka is van, egyrészt Gábor olyan szinten sokat dolgozik mostanában, hogy lassan nekünk is időpontot kell egyeztetnünk vele, hogy mikor ér ránk, hétközben szinte nem látjuk egymást, hétvégre pedig hulla fáradt, akárcsak Marcel az egész hetes ovizás után, tehát hétvégén nem feltétlen arra vágynak, hogy menjünk valamerre. Másrészt az időjárás sem volt túl kegyes hozzánk mostanában, amennyire csodás, meleg és napos volt a tavalyi ősz, most annyira sokat esett az eső, a hó, a köd és nagyon hideg is volt.
Szombaton megint csupaködre ébredtünk, viszont egy pillantás a hegyek webcam-jeire elég volt ahhoz, hogy eldöntsük, ha végre napot szeretnénk látni, akkor fel kell mennünk a köd fölé, magasba, ahol ragyogóan süt a nap.
Mivel a héten kinéztem, hogy Luzern "házi hegyén", a Pilátuson hétvégén adventi vásár van, ráadásul ott még nem is jártunk, így eldöntöttük, hogy oda megyünk.
Alig hagytuk el Interlakent, már ki is jöttünk a ködből, a Lungernsee pedig ilyen csodás látványt nyújtva tárult a szemünk elé: (egyébként már annyiszor terveztük, hogy ehhez a tóhoz is elkirándulunk, nem csak mindig átutazóban gyönyörködünk benne, de eddig valahogy még nem jött össze :)
A Pilatus egy hegyvonulat, Luzern, Nidwalden és Obwalden kantonok határán. A Pilatus Kulmra Luzern felől felvonóval, a hegy másik oldaláról pedig az 1889 (!!!!) óta működő fogaskerekű vasúttal lehet feljutni, ami a világ legmeredekebb fogaskerekűje!! A nem egészen 5 km-es szakaszon 1.635 méternyi szintkülönbséget kell legyűrnie a kis vonatoknak, a legnagyobb lejtő 48%-os!! Fent, 2.132 méteren két hotel, több étterem és kilátóteraszok várják a túristákat.
A hétvégén a völgyekben lévő köd és a kulmon megrendezett adventi vásár miatt nem mi voltunk az egyetlenek, akik úgy döntöttek, hogy felmennek a hegyre :))) A fogaskerekűt céloztuk meg és bizony több mint fél órát vártunk arra, hogy elinduljon velünk a vonat felfelé. Közben egy mikulás apróságokat osztogatott, Marcel meg is volt keveredve egy kicsit, nem értette, hogy miért van már mikulás, mikor még nincs is december hatodika...De viccesnek találta, főleg azt, hogy pont a mi vonatunkkal jött fel a mikulás is a hegyre :)
Ködben indultunk el, aztán egyre tisztult a táj, egyre kékebb lett az ég, tűntek el a felhők és a köd, egyre jobban kisütött a nap és végül megláttuk a hegycsúcsot. Nem győztünk betelni a látvánnyal, ahogy kaptatott felfelé a kis vonatunk a meredek sínen, alagutakon, szerpentineken keresztül, csodás volt.
Fent aztán hatalmas tömeg, persze számolhattunk volna vele, de kicsit illúzióromboló volt, tömegnyomor, amerre az ember elnézett.
Mivel ebédidő volt és a fiúk már nagyon éhesek voltak, vettünk valami kaját, az éttermekben nem volt hely, így félig állva félig gugolva ettünk, nem volt egy nagy gasztronómiai élmény.
Aztán megcéloztuk a kilátókat, egyik oldalt Luzern, a Vierwaldstättersee, a Rigi, másik oldalon pedig a Berner Oberland havas hegycsúcsai, impozáns látvány volt. Az adventi vásár szerintem nem volt nagy szám, pár bódé kint, pár bent, bár voltak szép dolgok, de mindent aranyárban mértek és igazán adventi-karácsonyi hangulat sem volt. Viszont a nagy tömegben szinte haladni sem lehetett, ettől a fiúk (főleg a kisebb) behisztizte magát, így aztán egy kis séta és újabb fél óra várakozás után elindultunk lefelé, vissza a ködbe.
Nyáron több lehetőséget is kínál a hely, van bobpálya, kalandpark, lehet bicózni, túrázni, hegyet mászni, azért a kilátás miatt most is megérte felmenni.
(egyébként ilyen az, mikor lent a felhő, fent pedig a ragyogás :))
És egy bonusz panoráma-fotó :))
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen